N�v	Elise d'Airelle
	Kor	30
	Faj	m�gus
	Foglalkoz�s	(fogadott) hercegn�
	K�pess�gek	l�gm�gia
	Hit	Shafron & Carida
	User	Aquine // zold.tea2@gmail.com

Adatok

Speci�lis k�pess�g: Angyal - Egy Tempesta-h�v�kb�l �ll� szekta szertart�s�nak k�vetkezm�nyek�ppen k�l�nleges er�ket kapott: k�t hatalmas sz�rnyat, illetve egy k�pess�get, mellyel le tudja csillap�tani m�sok idegeit �s f�jdalmait (a szertart�s mell�khat�sa m�g, hogy f�leit is �talak�tott�k k�l�nb�z� okok miatt, illetve �rz�kszerveit "meg�les�tett�k"). El�bbihez legt�bbsz�r el�g, ha a szem�be n�z az illet�nek, ut�bbit pedig csak �rint�s �tj�n tudja megtenni, de �rint�ssel mindkett� lehets�ges. Mindemellett nem csak lenyugtat m�sokat, hanem k�pes addig "nyugtatni", hogy teljesen megsz�nj�n az egy�n hal�lf�lelme �s �gymond "szimpatikuss�" teszi sz�m�ra a t�lvil�gra val� �tkel�st. Mondhatni "�tk�s�ri" pl. a haldokl�kat, de nem ez a legjobb sz� r�, mert � maga nem l�pi �t a f�ldi vil�got. A sz�rnyak az id� sor�n lev�g�sra ker�ltek, a csoport visszavette ezen "aj�nd�k�t", de a "hal�lba nyugtat�s" k�pess�g�t vagy elfelejtett�k, vagy nem akart�k elvenni. Senki sem tudja. Er�ss�g: Rendk�v�l kifinomult �rz�kekkel rendelkezik, minden mozzanat�ban van valami kecses �s nemes. �rtatlan, kiss� kisl�nyos arca �s t�r�keny alkata miatt tal�n senki idegen nem hinn� el, hogy ez a gy�ny�r� teremt�s bizony mesterien harcol, azt pedig v�gk�pp nem, ha megmondan�k, h�ny embert �lt meg, �rtatlant �s b�n�st egyar�nt. Igaz�n m�r � sem tudja. Gyenges�g: K�pess�g�t nem tudja teljesen ir�ny�tani, hiszen �veken kereszt�l ezen k�pess�get teljesen szabadj�ra engedve "altatott" el sok, �ltala vagy t�rsai �ltal megsebes�tett csatat�ren haldokl�t, ez�rt is hajlamos �tl�pni a hat�rt, ha le akar nyugtatni valakit. Nagyon vigy�znia kell, nehogy k�m�ba vagy durv�bb esetben v�gs� nyugalomba k�ldje az illet�t, de ma m�r igyekszik min�l kevesebbet haszn�lni pont ezen bizonytalans�gok miatt. Mindemell� mostanra pr�b�l meger�s�dni, de m�s er�teljes szem�lyek �s saj�t �rzelmei k�nnyen a befoly�suk al� vonj�k tudt�n k�v�l. F�l�nk, v�kony hang� l�ny, aki k�nnyen s�rva tud fakadni ma m�r b�rmin, nagyon �rz�kenny� v�lt az �vek alatt a saj�t tettei miatt. Mai napig nem tudja feldolgozni, miket hajtott v�gre, �lland�an mag�t okolja t�bbsz�zak hal�l��rt �s nem tud megb�k�lni a becstelen�l megszerzett jelenlegi rangj�val sem.

Bels�

Elise jellem�t tal�n 3 id�szakra lehet osztani: gyerekkorra, az Angyal-id�szakra �s a jelenlegi Elise-re. Gyerekkora Draconi�ban telt el, m�g az elnyom�s (amelyben �lt) ellen�re is boldognak mondhat�, sokszor tal�lt ki j�t�kokat, amiket a kem�ny munka k�zben is j�tszhatott a t�bbi pajt�s�val, ezeket a pillanatokat tal�n csak a fels�bb t�rsadalmi r�tegek �lland� megal�z� viselked�se �s a f�jdalmas b�ntet�sek �rny�kolt�k be. Az igazi t�r�s akkor keletkezett, mikor �desanyja �let�t a szeme l�tt�ra oltott�k ki; az igazi keser�s�g �s az elfojtott negat�v tulajdons�gok ekkor kaptak teret. Az eg�sz vil�g sz�m�ra egy ellens�g volt, akit minden �z�ben gy�l�lt, kiv�tel ez al�l f�ltestv�re, akit "Sybilla" �s "Leona" n�ven ismerhet�nk meg a k�s�bbiekben. Az Angyal-id�szakban teljesen �tfordult szem�lyis�ge elvakultan szolg�lta a "fels�bb j�t", f�lres�p�rve minden egy�tt�rz�st �s emp�ti�t �ldozatai ir�nt, melyek v�re mind Tempest��rt �ztatta a h�v�csoport �nk�nyes h�bor�j�t�l feld�lt, Draconi�t�l messzi f�ldeket. Minden v�ront�sn�l az anyja brut�lis hal�l�t megbosszul� Angyal-harcos hat�rozott, f�ld�nt�lian nyugtat� �gsz�nk�k tekintete volt az utols�, amit a haldokl� "ellens�g" l�thatott a vil�gb�l, miel�tt hal�los b�kess�ggel indult volna meg Shafron �s Carida �gi palot�i/F�ldanya orsz�g�nak kapuja/Tempesta �r�k szenved�st �g�r� kezei ir�ny�ba. Lassan Elise becenev�v� v�lt a "Hal�l Angyala" megnevez�s, olyan elsz�nt �s t�k�letes harcosnak sz�m�tott a t�bbi Angyalhoz k�pest. K�zben az ottani kir�lyhoz legk�zelebb �ll� szem�lly� lett, egyenesen "szekt�ba fogad�sa" ut�n juttatt�k be csal�s r�v�n a kir�ly kegyk�reibe, ezen bel�l is eg�szen a fogadott hercegn�i st�tuszig emelt�k a szekta magasrang� tagjai (mindezt Hal�l utas�t�s�ra). Ennek k�vetkezt�ben mikor nem Angyalk�nt tev�kenykedett, egy meglehet�sen b�jos, illemtud� �s k�zkedvelt hercegn� lett a n�p szem�ben. Senki nem tudta sok�ig, hogy a kedves le�ny mindek�zben a leggyorsabb h�h�rokat megsz�gyen�t� sebess�ggel �ld�k�lt a birodalom szekta �ltal kijel�lt ter�letein. A m�sodik, egyben utols� "p�lfordul�s" akkor k�vetkezett be, mikor egy bizalmas besz�lget�s sor�n kider�lt Elise sz�m�ra az igazs�g: "Hal�lnak", a szekta egyik fej�nek, (aki Elise-t is elhozta Draconi�b�l) nem volt semmi m�s fels�bb vagy nemes c�lja a v�grehajt�sokkal, csak hogy puszt�t�st hozzon arra a f�ldre �s megszerezze az egyeduralmat a kir�lys�gban. Elise szeme ekkor ny�lt meg. R�d�bbent, hogy eddig nem egy helyes dolgot cselekedett �s t�rsaival egy�tt teljesen belevak�tott�k ebbe a mitikus Angyal-szerepbe. Jelenleg egy nagyon visszafogott, saj�t b�neit�l szenved�, m�ltat eldobni akar� Eliser�l besz�lhet�nk, aki b�rmit megtenne, hogy semmiss� tegye a t�rt�nteket; ezent�l pedig soha egyetlen �letet sem fog kioltani.

T�rt�net

Gyerekkora Draconi�ban telt el, m�g az elnyom�s (amelyben �lt) ellen�re is boldognak mondhat�, sokszor tal�lt ki j�t�kokat, amiket a kem�ny munka k�zben is j�tszhatott a t�bbi pajt�s�val, ezeket a pillanatokat tal�n csak a fels�bb t�rsadalmi r�tegek �lland� megal�z� viselked�se �s a f�jdalmas b�ntet�sek �rny�kolt�k be. Az igazi t�r�s akkor keletkezett, mikor �desanyja �let�t a szeme l�tt�ra oltott�k ki; az igazi keser�s�g �s az elfojtott negat�v tulajdons�gok ekkor kaptak teret. Az eg�sz vil�g sz�m�ra egy ellens�g volt, akit minden �z�ben gy�l�lt, kiv�tel ez al�l f�ltestv�re, akit "Sybilla" �s "Leona" n�ven ismerhet�nk meg a k�s�bbiekben. Az Angyal-id�szakban teljesen �tfordult szem�lyis�ge elvakultan szolg�lta a "fels�bb j�t", f�lres�p�rve minden egy�tt�rz�st �s emp�ti�t �ldozatai ir�nt, melyek v�re mind Tempest��rt �ztatta a h�v�csoport �nk�nyes h�bor�j�t�l feld�lt, Draconi�t�l messzi f�ldeket. Minden v�ront�sn�l az anyja brut�lis hal�l�t megbosszul� Angyal-harcos hat�rozott, f�ld�nt�lian nyugtat� �gsz�nk�k tekintete volt az utols�, amit a haldokl� "ellens�g" l�thatott a vil�gb�l, miel�tt hal�los b�kess�ggel indult volna meg Shafron �s Carida �gi palot�i/F�ldanya orsz�g�nak kapuja/Tempesta �r�k szenved�st �g�r� kezei ir�ny�ba. Lassan Elise becenev�v� v�lt a "Hal�l Angyala" megnevez�s, olyan elsz�nt �s t�k�letes harcosnak sz�m�tott a t�bbi Angyalhoz k�pest. K�zben az ottani kir�lyhoz legk�zelebb �ll� szem�lly� lett, egyenesen "szekt�ba fogad�sa" ut�n juttatt�k be csal�s r�v�n a kir�ly kegyk�reibe, ezen bel�l is eg�szen a fogadott hercegn�i st�tuszig emelt�k a szekta magasrang� tagjai (mindezt Hal�l utas�t�s�ra). Ennek k�vetkezt�ben mikor nem Angyalk�nt tev�kenykedett, egy meglehet�sen b�jos, illemtud� �s k�zkedvelt hercegn� lett a n�p szem�ben. Senki nem tudta sok�ig, hogy a kedves le�ny mindek�zben a leggyorsabb h�h�rokat megsz�gyen�t� sebess�ggel �ld�k�lt a birodalom szekta �ltal kijel�lt ter�letein. A m�sodik, egyben utols� "p�lfordul�s" akkor k�vetkezett be, mikor egy bizalmas besz�lget�s sor�n kider�lt Elise sz�m�ra az igazs�g: "Hal�lnak", a szekta egyik fej�nek, (aki Elise-t is elhozta Draconi�b�l) nem volt semmi m�s fels�bb vagy nemes c�lja a v�grehajt�sokkal, csak hogy puszt�t�st hozzon arra a f�ldre �s megszerezze az egyeduralmat a kir�lys�gban. Elise szeme ekkor ny�lt meg. R�d�bbent, hogy eddig nem egy helyes dolgot cselekedett �s t�rsaival egy�tt teljesen belevak�tott�k ebbe a mitikus Angyal-szerepbe. Jelenleg egy nagyon visszafogott, saj�t b�neit�l szenved�, m�ltat eldobni akar� Eliser�l besz�lhet�nk, aki b�rmit megtenne, hogy semmiss� tegye a t�rt�nteket; ezent�l pedig soha egyetlen �letet sem fog kioltani. T�rt�net:  1 zs�k. 2. 3. H�rom puffan�s. Rongyosabbn�l rongyosabb kin�zet� �s ruh�zat� alakok t�nferegtek oda-vissza a hatalmas hegynyi term�ny �s zs�k, meg egy �ri�si szek�r k�zt. �ves betakar�t�skor a f�ldes�r azokat a szolg�kat jel�li ki hord�rnak, melyek elad�sod�suk k�vetkezm�nyek�ppen vesztett�k el jogaikat, vagy hadifogolyk�nt ker�ltek az orsz�gba �s nem is voltak jogaik. Rabszolg�knak is nevezik ezeket az egy�neket; t�rgyk�nt kezelt emberek, akikkel b�rki megtehet b�rmit k�vetkezm�ny n�lk�l. Viszont aljamunk�ra t�k�letesen alkalmasak, �gy m�lh�sszamarak helyett is alkalmazhatj�k �ket feletteseik, senki �s semmi nem akad�lyozza �ket. Az egyik n� mellett egy 6-7 �ves forma kisl�ny is baktatott. � sem �szta meg; v�llait leh�zta a r�akasztott liszteszs�k, kezeiben pedig egy l�da s�rgar�p�t cipelt. Anyja terhe tal�n h�romszor ekkora volt. Nagyon nehezen l�pkedett, de egy percre sem �llt meg. Nem �gy, mint a kisl�ny: v�kony alkata alig b�rta a r�b�zott s�lyt, t�bbsz�r is meg�llt igazgatni a zs�kot a v�ll�n. L�ba is alig �szrevehet�en b�r, de remegett a f�radts�gt�l. Vil�gos sz�n� b�re csupa por �s kosz volt, napok �ta csak p�r perces pihen�ik voltak, mi�ta tartott a nagy rakod�s. Olyankor is el�bb vagy ut�bb meg�rkezett valamelyik fel�gyel� �s ind�totta is �ket tov�bb. - Mi�rt nek�nk kell csin�lnunk ezt, mama? - k�rdezte ny�gve a gyerek, mik�zben az �ket szeml�l� t�bbi v�rn�p ir�ny�ba tekintett. - Ne besz�lj, Elise, mert csak m�g jobban elf�radsz - v�laszolt t�m�ren a n�. P�r l�p�s ut�n oda�rtek a szek�rhez �s v�gre ledobhatt�k a "csomagokat". A kisl�ny anyja ekkor mintegy bocs�natk�r�sk�ppen az el�bbi mogorvas�g�rt v�gigsim�totta durva kez�vel a l�ny k�l�nlegesen sz�rk�s-sz�ke haj�t �s kiss� szomork�san, de kedvesen r�mosolygott. - Ne haragudj, Elise. Hamarosan v�ge �s mehet�nk haza... - majd indultak is vissza a k�vetkez� rakom�ny�rt.   - Mama! - rohant ki l�lekszakadva az udvarra Elise, ahonnan a ki�lt�sokat hallotta. Csak p�r percre ment el otthonr�l fog�csk�zni a t�bbi gyerekkel. Ez volt az egyik legegyszer�bb, m�gis kedvenc j�t�k a szolgak�lyk�k k�z�tt. Nem kellett hozz� semmi k�l�n�s, ez�rt volt j�. Am�gy sem volt semmi m�suk, amivel j�tszhattak volna. Viszont ez a mai j�t�kid� igaz�n nem volt szerencs�s. De honnan tudhatta volna a 11 �ves Elise, hogy am�g ma is elmegy a t�bbiekkel, addigra pont �gy d�ntenek a v�r nagyobb rang�, rosszabb sz�nd�k� szem�lyei, hogy az �ppen elkapott rabszolg�kon t�ltik ki az aktu�lis d�h�ket? Honnan tudhatta volna, hogy azok a csattan�sok bizony egy ostor hangjai? Arra pedig v�gk�pp nem sz�m�tott, hogy a szerencs�tlen�l j�rt szolg�k k�zt �desanyj�t is ott tal�lja. Sajnos k�s�n �rkezett. A rabszolg�kat istentelen�l elvert�k, h�tukat t�bb helyen is felszak�tott�k az er�s ostorcsap�sok, t�bben a p�rul j�rtak k�z�l f�jdalmasan kuporogtak a f�ld�n. A d�h�ket m�sok ver�se �ltal lecsillap�tott nemesek k�zt ott volt egy f�lkopasz, barna k�rszak�llas, z�ld nagykab�tos f�rfi, aki len�z�en figyelte, ahogy az egyik v�zna kis szolgal�ny az anyj�hoz rohan �s pr�b�lja felseg�teni. G�nyos mosoly �lt ki az arc�ra. - Sz�nalom aljan�pe - tekintett le r�juk. A szavakat szinte k�pte - mit siratod ezt a v�n szuk�t, kis mocsok? Odal�pett �s r�gott egyet a n�be. Abban a pillanatban Elise is l�bsz�rcsonton tal�lta a nemest, aki erre �ktelen haragra gerjedt �s a kisl�nyt porbal�kve hajolt le a rabszolgan�h�z �s ragadta meg a tark�j�n�l. - �gy akarsz j�tszani?! Adok �n a fajt�dnak...szereted "ezt"? - a gyerek meg sem mert moccanni - SZERETED!? - Igen... - rebegte Elise a hangos sz�ra. A nemes pislog�s n�lk�l b�lintott, majd egyetlen mozdulattal v�gta a t�r�t a n� oldal�ba. - Akkor most m�r sirathatod - dobta hanyagul a f�ldre, majd miel�tt a kisl�ny felocs�dhatott volna, mag�ra kanyarintva bord� k�peny�t csatlakozott a t�bbi fels�bbrang� t�rs�hoz, akik szemrebben�s n�lk�l indultak meg a l�pcs�n felfel�. Elise mag�n k�v�l volt; �v�lt� s�r�sban t�rt ki �s rohant anyj�hoz, aki m�r nem mozdult. Ernyedten hevert a porban, m�skor mindig dolgos keze mozdulatlanul fek�dt a f�ld�n. A kisl�ny hi�ba r�ngatta, sz�l�tgatta, nem j�tt semmi v�lasz. A t�bbi rabszolga nem tudta, mit tegyen a helyzettel, voltak, akik tov�bbl�ptek �s mentek a dolgukra, voltak, akik t�tov�n k�zeledtek p�r l�p�st, de nem mertek a kisl�nyhoz �rni, ugyanis a por kavarogni kezdett k�r�l�tte, majdhogynem egy kisebb ork�nnyi szelet kavarva az udvaron. Elise egyszer csak egy kezet �rzett a v�ll�n. Egy fekete haj�, gazdagnak l�tsz� fiatal kin�zet� l�ny �llt m�g�tte...       Sybilla egy nyakl�ncot ny�jtott �t Elisenek. - Ezzel tal�ltam r�d. Felismert t�ged. Egy v�rm�gust�l szereztem...m�g r�gebben. Kint �ltek a kertben. K�r�l�tt�k gy�ny�r� vir�gok ny�ltak minden�tt. - Honnan tudtad, Leo? - k�rdezte a l�ny. - Mit? - Honnan tudt�l r�lam? - Hallottam ezt-azt. Nem sokkal tal�lkoz�sunk el�tt ugyan, de a l�nyeg, hogy a lehet� legjobbkor tal�ltam r�d - �lelte �t Elit.     Az id� m�r estefel� j�rt. M�g nem ment le teljesen a nap, de konkr�t, meghat�rozhat� f�nye m�r nem volt, csak sz�rt hom�ly uralkodott minden�tt. Elise rezzen�stelen arccal, gondolataiba mer�lve tekintett a messzes�gbe. M�r 5 �ve, hogy itt �l "f�ln�v�r�vel", Leoval, ahogy � h�vja; gy�ny�r� a h�z...a kert...csom� helyre elvitte m�r, ahova soha nem gondolta volna, hogy valaha is el fog jutni. M�gsem tudott boldog lenni. �lland�an visszaesett ebbe a r�v�ld�z�, k�bult �llapotba, aki el�tt majdnem minden �jjel �jra lepereg a jelenet arr�l a bizonyos napr�l. Most sem volt ez m�sk�nt. Emiatt t�rt�nhetett, hogy �szre sem vette az �rnyat, ami �vatosan m�g� k�szott �s megsz�lalt: - Elise... A l�ny el�sz�r megdermedt a hirtelen hangt�l, majd ijedten h�tran�zett. Egy sz�m�ra teljesen ismeretlen alak �llt m�g�tte, de a l�tv�nyt�l m�g moccanni is elfelejtett, nemhogy seg�ts�g�rt ki�ltani. A f�rfi tet�t�l talpig s�t�t szalagokkal volt k�rbetekerve, szeme pedig term�szetfelettien lila sz�nben pomp�zott, szinte vil�g�tott. Hangja suttog�, rekedt �s valamilyen megmagyar�zhatatlan okb�l kifoly�lag f�lelmetes volt. - Ki vagy te? - sz�gezte neki a k�rd�st ugyancsak halkan Elise. - A nevem Hal�l. Egyszer� �s h�tborzongat� n�v ez egy olyan embernek, mint amilyen � is volt. Fellengz�snek t�nhet a megnevez�s, viszont a h�t�n hordott hossz�k�s kardok �s a "f�lbehajtott" sz�r� kasza adott n�mi alapot a bemutatkoz�s mell�. - Ismerlek, Elise - kezdte - mondd...nincs eleged abb�l, ami a vil�gban folyik?... Van egy f�ld, ahonnan �n j�v�k. M�sok feletti uralkod�sra m�ltatlan alakok sanyargatj�k az �rtatlan lelkeket...ahelyett, hogy utat mutatn�nak nekik a vil�gban �s beteljes�ten�k a v�gzet�ket, mellyel az �r�k megnyugv�st adn�k nekik. Elise nem �rtette pontosan minden szav�t az idegennek, sz�m�ra az eg�sz tal�lkoz�s furcsa �s hirtelen volt. - �n tudok neked seg�teni - jelentette ki egyszer�en Hal�l - megmutathatom, hogy ki is vagy val�j�ban. �tv�ltoztathatunk azz�, akinek sz�lett�l, de m�g te sem tudsz r�la. Mert rem�lem te is tudod, hogy sokkal t�bbre vagy hivatott egy rabszolg�n�l vagy holmi t�rsalkod�n�n�l - biccentett Leona palotaszer� h�za fel�. Hal�l ekkor m�g k�zelebb l�pett Elisehez, r�tette kez�t a v�ll�ra �s szinte m�r suttogta a f�l�be: - �pp el�g olyan szenved�sen kellett kereszt�lmenned az eddigi �letedben, amik csak rosszat �s f�jdalmat okoztak. Mit sz�ln�l ahhoz, ha most te osztan�d m�soknak a szenved�st, de egy boldog, magasztos �s nemes c�l �rdek�ben tenn�d? - majd Elise el� ny�jtotta a jobb kez�t, mintha kezet akarna fogni - Term�szetesen persze cser�be olyan magass�gokba emellek, amir�l m�g �letedben nem �lmodt�l. Ha akarod, m�g hercegn� is lehet bel�led. A l�ny t�tov�zott. Nem tudta, mit tegyen, mert nagyon szerette Sybill�t, viszont az idegen felkeltette k�v�ncsis�g�t �s valahol m�lyen, nagyon halv�nyan tal�n fel is �bredt benne az a d�h�s l�ng, amit az itt t�lt�tt �vek fojtottak el. P�r pillanat m�lva azonban d�nt�tt: belen�zett Hal�l szem�be �s hat�rozottan megfogta a kez�t. - Elmegyek veled.   A tagok m�r k�szen�lltak. Hossz�, f�ldig �r� k�p�nyeg�k suhogott l�pteikkor a leveg�ben, fej�k�n k�l�nb�z� aranyozott maszkokat hordtak. Volt, akinek mad�rcs�r�s, volt oroszl�nfej, volt, akinek pedig napkorongra eml�keztet� volt az �larca. Hal�l ott �llt a k�r alak� magaslat sz�l�n sz�tt�rt karokkal. Rajta is ugyanolyan k�p�nyeg volt, mint t�rsain, de maszkot nem viselt. A szekta tagjai k�rbe�llt�k a magaslatot. K�z�pen h�feh�r ruh�ban �lt Elise. A vil�g�rt sem akarta azt mutatni, hogy f�l, �gy csak t�gra ny�lt szemmel tekintgetett k�rbe ahelyett, hogy sik�tva kiszaladt volna az eg�sz teremb�l. V�gig kell csin�lni - ez lebegett a szeme el�tt. - �rnyak! Dics�s�ges szolg�i a legs�t�tebb f�nynek a f�ldkereks�gen! Tempesta �gy hat�rozott, hogy Angyalaink toborz�sra szorulnak, �gy h�t elhoztam nektek egy alkalmas egy�nt, akiben forr a tettv�gy �s a m�gia! Tekints�tek meg ti is, testv�rek, �s ha megfelel, mutassuk meg val�di alakj�t ennek a csod�s l�nynek - visszhangzottak Hal�l szavai. A tagok ekkor vizsg�lat al� vett�k Elise-t: hab�r nem mozdult meg senki sem, �gy �rezte, 20 tekintet szaladg�l a b�r�n k�rbe-k�rbe. - � m�gus. Tempesta l�tni fogja e k�l�nbs�get k�zte �s az elf-Angyalaink k�zt - mondta szenvtelen�l az egyik napkorong-�larcos. Hal�l legyintett. - Nem akad�ly... - majd abban a pillanatban felemelte kez�t. Elise f�l�be elviselhetetlen�l �les f�jdalom nyilallt; a kerek emberf�lek megny�ltak �s lassan t�hegyess� csiszol�dtak Hal�l "kezei k�zt". A t�bbiek �gy d�nt�ttek, megkezdik �k is a ritu�l�t �s monoton hangon mormogva l�ttak neki a saj�t feladatukhoz: a macska�larcosok az �rz�kszerveket vett�k kezel�sbe, a kobragall�ros minden csontot hajl�konyabb� �s rugalmasabb� alak�tott, a napkorongos pedig �vatosan �s �szrev�tlen�l egy k�l�nleges k�pess�get �ltetett fej�be. (l�sd: spec. k�p.) Mindezt persze egy helyben �llva mozdulatlanul tett�k, csup�n valami k�l�n�s, l�thatatlan er�vel dolgoztak. V�g�l a mad�rcs�r�s alakok emelt�k fel egyszerre a kez�k; k�t hatalmas sz�rny"v�z" t�rt ki Elise-b�l, aki eddigre teljesen elvesztette �nuralm�t �s f�jdalmas ord�t�s k�s�ret�ben rogyott a f�ldre, mik�zben az alakok r� sem heder�tve, k�ny�rtelen�l folytatt�k a megkezdett munk�t. A v�zon sorra megid�z�dtek a h�feh�r, helyenk�nt sz�rk�s �rnyalat�, �ri�si tollak. A k�nt�l�s el�rte a tet�fok�t, �s bumm. Egyetlen pillanat alatt elhallgatott minden �rny �s fesz�lten figyelte az �jdons�lt Angyalt. Elise �nk�v�leti �llapotban meredt maga el�, lihegve pr�b�lta feldolgozni az im�nt t�rt�nteket. Az alany �letben maradt. A szertart�s sikeres volt.       Hal�l karon fogva vezetgette Elise-t az idegen kir�lyi palota fel�. Eg�szen m�shogy n�zett ki, arc�t napkorongos f�l�larc fedte, v�ll�ra pedig ugyanolyan fekete k�penyt ter�tett, mint a t�bbi �rny. - Itt m�r j� lesz. Rejtsd el a sz�rnyaid - sz�lt a l�nyhoz, aki egy mozdulattal v�gigsim�tott a v�llain �s a sz�rnyak beolvadtak a h�t�ba - ne feledd, ezt nem b�rja sok�ig a szervezeted, �gyhogy csak kev�s ideig mutatkozz k�peny n�lk�l. - Mi ez az eg�sz? - Ne t�r�dj a r�szletekkel. M�r megoldottam mindent, majd megl�tod. Csak v�laszold azokat, amiket megbesz�lt�nk. A v�nember m�r minden idi�ta meg�llapod�sba belemegy, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszer� lesz... Elindultak fel a l�pcs�n. Hal�l csak biccentett az �r�knek. Hamarosan v�gig�rtek a d�szes folyos�n, egyenesen a kir�ly fogad�term�be, ahol m�r v�rtak r�juk, de Elise nem tudott figyelni egyetlen d�szes teremre sem. M�g mindg �lt az eml�kezet�ben az az �ldozati ritu�l�, amit el�z� nap l�tott meg v�letlen�l. Szeg�ny l�nyt kegyetlen szertart�sban r�szes�tett�k, de Tempest��rt mindent ugyeb�r. - Fels�g, � az a l�ny, akir�l besz�ltem. Elise. A kir�ly odal�pett Elise-hez, aki visszaz�kkent a val�s�gba �s ism�t fogalma sem volt, mibe keveredett. - Igaz az, hogy l�ttad a l�nyom hal�l�t? Nem tudott mit mondani. Volt egy nagyon rossz �rz�se, hogy mi is t�rt�nhetett itt val�j�ban, de Hal�l a tekintet�vel mindent meg�zent. "Menj bele a j�t�kba". - Igen, uram - mondta halkan - sz�rny� volt. - Kik voltak a tettesek? T�nyleg l�ttad �ket? - Mindj�rt megl�tja �n is, fels�g - n�zett az ajt� fel�, mikor az kiny�lott �s k�t ember (akik titokban �rnyak voltak szint�n) bevonszolt m�g k�t rosszarc�, marcona barb�r-kin�zet� embert, akiknek a tekintete ugyanolyan �rtetlen volt, mint amilyen tudatlannak �rezte mag�t Elise. A teremben �l� f�urak nem tudhatt�k, hogy el�z� nap Hal�l vez�nyl�s�vel ezt a k�t szerencs�tlent is kezel�sbe vett�k az �rnyak, �gy semmire nem eml�keznek a m�ltjukb�l, ami miatt f�lrecs�szhatott volna a terv. Mikor a kir�ly el� t�rdeltett�k a k�t "tettest", a fels�g haragra gerjedt: - A k�njok k�nj�val fogtok meghalni az�rt, amit meg mer�szeltetek tenni! Fogd�ba vel�k! Megsz�lalni sem volt ideje a k�t barb�ralaknak, m�r el is vezett�k �ket a kir�lyi lovagok. - Nem tudom el�gg� megk�sz�nni, hogy k�zre ker�tetted a szeg�ny le�nyom elrabl�it �s gyilkosait. - Dehogynem - l�pett k�zelebb Hal�l - Tiszt�ban vagyok vele, hogy t�k�letes, igazs�g�rzett�l vez�relt term�szet�nek ez egy rendk�v�l fontos gesztus. Lehetn�nek a dolgok �gy...ahogy tegnap megbesz�lt�k, m�lyen tisztelt fels�ges �r? Majd tisztelettud�an fejet hajtott. A vajsz�v�, egyesek �ltal m�r kicsit bolondnak tartott kir�ly m�lt�s�gteljes arccal biccentett. - Rendben. K�s�rj�k �t a m�sik terembe Elise hercegn�t...   Felsorakoztak. M�r mindannyiukban �gett a tenni akar�s, a k�t k�s�r� tag alig b�rta visszafogni �ket. Mintha l�ncra k�t�tt v�rebek lettek volna, olyan volt a hangulat, pedig nem mozdult senki, fegyelmezetten �llt mindegyik�k. A nyugtalans�g a tekintet�kben �s meg-megrezd�l�seikben l�tszott. Az Angyalokat egy birodalomsz�li kis falunak �ll�tott�k: a csoport Tempesta akarat�t k�zvet�tve hozta ide a f�ldi kiv�gz�ket. Nem indokoltak meg semmit. Nekik soha nem kellett indok a "v�grehajt�sokhoz". Elise is k�zt�k volt. Sok-sok bevet�s volt m�r m�g�tte, pontosan tudta, mit kell tenni�k �s hogyan fogj�k v�ghezvinni az �rnyak akarat�t. Kez�ben szorongatta �jdons�lt fegyver�t, amit szem�lyesen Hal�l adott neki. A furcsa sz�r�, fekete kasz�t. Megadt�k a jelet. A v�rszomjas �s elvakult sereg f�keveszett temp�val indult meg a mit sem sejt� lakosok fel�, akikre p�r m�sodpercen bel�l hal�los csap�s v�rt - M�r l�ngolt a falu. Minden l�lek sikeresen �tjutott a t�lvil�gra. Ki kard r�v�n, ki l�ndzsa r�v�n, ki pedig altat�s r�v�n. Elise azonban nem indult meg m�g, hanem ben�zett egy utols� h�zba. J�l �rezte. A sarokban ott kuporgott egy 8 �ves forma kisfi�, aki hal�lra v�lt arccal n�zett a bel�p� harcosra. A l�ny �vatos �s csendes l�ptekkel l�pett oda hozz� �s csak n�ztek egym�s szem�be. Elise tudta, hogy ha a t�rsai tal�lnak r� a gyerekre, t�rrel a mellkas�ban v�gzi a fi�, �gy �gy d�nt�tt, � maga sz�mol el vele. Lehunyta egy pillanatra a szem�t, hogy szabadj�ra eressze a "nyugalmat", majd ism�t a gyermek szem�t figyelte. Leguggolt hozz� �s megsim�totta a fej�t. - Nem kell f�lned - mondta - nem fogsz szenvedni ezen a vil�gon t�bbet. A fi�cska ijedt tekintete ellankadt, olyan volt, mintha csak aludni k�sz�lt volna egy nagyot. Miel�tt teljesen lehunyta volna a szem�t, megfogta kez�vel Elise kez�t �s megszor�totta. A l�ny egy pillanatra megrend�lt bel�l �s tekintete megvillant, de gyorsan figyelmen k�v�l hagyta a tudatot, mit is tett, majd fel�llt �s gyorsan visszat�rt a t�bbiekhez.       - Te vagy a legjobb harcos - mondta Hal�l - rem�lem, tudod. Hasonl�tott a helyzet az els� tal�lkoz�sukhoz. M�g az id�pont �s az id�j�r�s is egyezett, tal�n csak a helysz�n volt kicsit m�s. Aznap a birodalom f�v�rosa �nnepelt: ezernyi l�mp�s pisl�kolt az �gen azon az est�n. Hal�l az �vek alatt teljesen m�shogy n�zett Elise-re mint eleinte. Senki nem tudta megmondani, mi�rt vagy mi ez pontosan �s senki nem is k�rdezett r�, ez amolyan ny�lt �szrev�tel volt mindenki sz�m�ra. Elise viszont �gy �rezte, fel kell tennie azokat a k�rd�seket, melyekre soha nem kapott v�laszt. Az ut�bbi id�ben t�bbsz�r is volt egy olyan furcsa �rz�se, melyet �gy pillanatr�l pillanatra, amolyan deja vu-szer�en megsejtett�k vele, hogy val�j�ban mi is ez az eg�sz. - Hal�l... - n�zett r� - besz�lnem kell veled. �g�rd meg, hogy v�laszolsz. Hal�l p�r m�sodpercig mozdulatlanul �lt, majd elise szem�be n�zve �g�retet tett. - V�laszolni fogok. - Mit tettek azok az emberek, akiket mi �tseg�t�nk a t�lvil�gra? A f�rfi egyszer�en v�laszolt: - Semmit. Legt�bben semmit. Elise led�bbent. T�l k�ptelennek tartotta ezt a lehet�s�get. Ha nem �g�rtette volna meg Hal�llal, hogy �szinte lesz, eg�szen egyszer�en nem hitte volna el. Viszont a val�tlans�g jelen esetben kiz�rhat� volt. Hal�l soha nem szegett meg �g�retet. �gy pedig ha val�ban nem tettek semmit az �ldozatok, amivel r�szolg�ltak volna a hal�lra... - Hogy �rted azt, hogy semmit? - �gy, hogy �rtatlanok voltak. Persze, voltak, akik egy�rtelm�en zsarnokok voltak �s meg�rdemeltek mindent...de a legt�bben nem tettek semmit, amivel hal�lt �rdemeltek volna, neem... - Ha nem tettek semmit...akkor mi mind.. - ..ti megszabad�tott�tok �ket. Hal�l szavaib�l �radt a meggy�z�d�s. - Megszabad�tott�tok az evil�g olyan szenved�seit�l, amik r�juk v�rtak volna. A k�nhal�lt�l, a pestist�l, az �hhal�lt�l, a h�bor�t�l. A h�bor�t�l, amire ez az orsz�g v�r, ha mi a kez�nkbe vessz�k az ir�ny�t�st. Elise nem akarta elhinni. Gyilkosok. Gyilkosok voltak mind, akik m�r 15 �ve ontj�k m�sok v�r�t �nk�nyb�l. Csak ez az egy sz� visszhangzott a fej�ben. - Hal�l, mondd, hogy ez nem igaz �s t�nyleg... - nem tudta folytatni a mondatot. Hiszen � mindeddig ki�llt emellett az �ll�spont mellett. "Megszabad�tj�k �ket a szenved�st�l". Eg�szen id�ig nem j�tt r�, hogy ez val�j�ban csak egy esztelen �ld�kl�s. �k nem angyalok. Nem mitikus l�nyek, akiknek ez az isteni feladata. Csup�n �talak�tott harcosok, akiket m�sok leig�z�s�hoz akart haszn�lni Hal�l. - Elise, ennek a f�ldnek sokkal jobb urai lehetn�nk, hallgass r... - El�g volt. A l�ny lehunyt szemmel pr�b�lta mag�t csillap�tani. Kev�s v�lasztotta el att�l, hogy d�h�s legyen �s kit�rj�n. Hatalmas volt a hangzavar. Mindenfel� zenekarok j�tszottak, �ri�si volt a t�meg a kir�lyi palota el�tt. V�rt�k az uralkod�t �s f�embereit, hogy megjelenjenek �k is a felvonul�son. A t�bbi tag m�r elvonult, csak a kir�lyi k�r volt h�tra, a nap f�nypontja. Egyszer csak megjelent a v�n, nagy szak�llas kir�ly, oldal�n a csod�latos Elise hercegn�vel. A n�p ujjongott, vir�gokat �s szirmokat sz�rtak minden�tt. Igaz�n boldog nap volt. Vagyis jobban mondva, lehetett volna. Ugyanis a n�p soraib�l el�renyomult egy kisebb t�meg. Felh�borodottan l�kt�k maguk m�g� az �nnepl� embereket �s egyenesen a hercegn� fel� tartott. Eszel�s tekintet�k a legrosszabbat sejttette mindenkivel, aki mellett elmentek. - � az! � az egyik kiv�gz�! - harsogt�k fr�cs�gve. A muzsikusok is elhallgattak. Mindenki hallott m�r azokr�l a furcsa l�nyekr�l, akik igazi m�sz�rl�sokat hajtanak v�gre a hat�rter�letekn�l, s�t, m�g rejt�lyes gyilkoss�gokr�l is susmorogtak a fels�bb k�r�kben, na de hogy az a dr�ga, gyermekien bar�ts�gos Elise hercegn�? K�ptelens�g. - T�pj�k le a k�peny�t, tudjuk, hogy sz�rnya is van! A lovagok megindultak. Szinte falat alkottak a hercegn� k�r�l, mert a d�h�d�tt t�megr�sz el�rte a felvonul�st �s igyekezett �tg�zolni az �ket feltart�ztat� alattval�kon. A par�d�b�l szinte t�megvereked�ss� fajult felfordul�s k�zep�n felk�ldt�k Elise-t a palot�ba, am�g le nem nyugszanak a ked�lyek. Arra m�r senki nem figyelt, hogy a z�rzavarban lecs�szott k�peny alatt k�t hatalmas v�g�s �ktelenkedett... - Dr�ga Elim...15 �ven kereszt�l boldog�tottad hars�ny szem�lyis�geddel az udvarom. Te v�lt�l a legf�ltettebb kincsemm� ez alatt az id� alatt - sz�lt szomor�an fogadott le�ny�hoz a v�n kir�ly. - De az emberek egy r�sze megzavarodva k�veteli a hal�lod. A h�h�raim nem gy�zik irtani ezeket a cs�csel�keket... Elise szeme kikerekedett. - K�rlek, ap�m, nehogy t�bb embert meg�lj emiatt! Ne! Most h�vd vissza a h�h�rokat, k�ny�rg�m - m�r a s�r�s hat�r�n �llt. Hosszas hallgat�s ut�n �gy sz�lt: - Elmegyek, ap�m. - Tess�k? Elise, nem hagyom, hogy... - Ha egy id�re elt�n�k, az emberek megnyugodnak majd. Tiszt�ban vagyok vele. A kir�ly kezei k�z� fogta a l�ny arc�t. - Nem akarom, hogy bajod essen. Viszont lehets�ges, hogy t�nyleg ez a legbiztons�gosabb megold�s...de m�gis hov� menn�l, gyermekem? Van olyan hely, ahol biztons�gban lehetn�l, mondd? Mell�drendelek ezer lovagot, ha kell... Elise lassan felemelte k�nny�ztatta fej�t. Egyetlenegy szem�ly jutott esz�be, aki seg�thetne. - Mondd...Draconi�r�l hallott�l?...

Hozz�sz�l�sok megjelen�t�se

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.